Nem, most kivételesen nem a Nagy Gazdasági Válság lesz a téma, csupán egy blog, amire tavaly figyeltem fel. A szegénygazdagok.blog.hu még szeptember elején, tehát a „sajnálatos őszi események” előtt indult. Kedvenc hírportálom, az index.hu ajánlójában fedeztem fel és követem azóta is az eseményeit kisebb-nagyobb megszakításokkal. Kezdetben mindenféle spórolási ötleteket lehetett olvasni a szerzőtől, „Szegényember Feleségétől” az oldalon. (A névválasztás utalás József Attila egyik költeményére). A mai válságos időkben sokan hasznos tippekre akadhatnak a korábbi bejegyzésekben.

A története egyszerű: felmondott, a megtakarításai megcsappantak, így kénytelen lett tanár párjával életük minden területén szigorú szabályokat és megtakarításokat eszközölni. De ha már a munkahelyén nem panaszkodhat, mivel nincs, kiírta hát magából a történetüket. Hogy lesz képes valaki takarítást, gyermekfelügyeletet is vállalni a napi betevőért. Mindeközben folyamatosan rendes állást keresni vidéki otthonukban és a fővárosban egyaránt. Erre utal a blog alcíme is: „Egy értelmiségi pár küzdelmei a létminimum alatt”.

Bevallom, sokakkal egyetemben én először kételkedtem, mennyire őszinték az írások, mi a célja velük írójuknak. Ugyanakkor az oldal látogatottsága napról-napra nőtt, ezzel együtt a kommentárok is sokasodtak. Egyesek helyeselték az ötleteket, mások még segítettek is saját tippjeikkel, de sokakat csak a szerző titokzatos személye foglalkoztatott. A személyeskedések annyira elhatalmasodtak az oldalon, hogy először külön moderátorra lett szükség, de pár hónap után a helyzet odáig fajult, hogy a megszűnés lehetősége is felmerült.

Közben lett munkája Budapesten, vagy ahogy ő nevezi gyakran: Nagyfaluban. Anyagi problémáik ezzel helyrebillentek, de párjától a munka miatt időlegesen el kellett szakadnia. Egy ideje a blog neve is megváltozott, és már csak egyszerűen SZF blogjaként írja. A tippek megmaradtak, de sokkal személyesebb lett a tartalom. Hiszen az albérletkeresés dilemmái vagy a karácsonyi ajándékötletek akkor is problémát jelentenek, ha már van miből megteremteni.

Az olvasás során egészen megkedveltem a blogot, a szerzővel még pár e-mailt is sikerült váltanom. Akár kamublognak tartja valaki, akár nem, szerintem érdemes beleolvasni az írásaiba!