Egyre erősödnek a kritikus hangok az Orbán-kormány gazdaságpolitikai tevékenységéről. Immár 15 hónapja álltak fel az új csúcsminisztériumok, hatalmas terheket véve a hátukra. A súlyos örökségüket senki sem kérdőjelezi meg, habár a Bajnai kabinet munkája jelentősen enyhített a terheken.

Mivel a választók részéről mindent elsöprő várakozás volt az új kormánnyal szemben, viszont az önkormányzati választásokig semmi konkrétumot nem árultak el, így az átmeneti állapotban mindenféle csontvázbizottságosdival meg elszámolási kormánybiztossal próbálták betölteni az űrt. Ez a „legjobb” gyurcsányi időket jellemző kommunikációs taktika annyira bevált, hogy azóta sem tértek le a kitaposott ösvényről. Az orwelli átnevezések, nyugdíjvédelmi pénzszedők és elmúltnyolcévezés mantrájából azóta sem tudtak kitörni.

Sajnos az adócsökkentések mellé a fedezetet nem sikerült normális körülmények között megteremteni, csak az úgynevezett válságadókkal és a magánnyugdíjvagyon felélésével, valamint az állami szféra béreinek befagyasztásával. A párthűséget mindennél előbbre helyező káderpolitika a költségvetés elkészítésénél is megbosszulta magát. Aki szót emelt az intézkedések tarthatatlansága ellen, azt leváltották, ellehetetlenítették vagy jogkörét csorbították.

De a gazdasági folyamatok nem a pártok színes és idilli elképzelései szerint alakulnak általában, ennélfogva a kormányon kívül senkit sem lepett meg az a szomorú tény, hogy az idei költségvetés számai tarthatatlanok, a hiány már egy hónap után elszállt. Csak brutális megszorítással, a Széll Kálmánról elkeresztelt intézkedéssorozattal tudták az eredeti mederbe úgy-ahogy visszaterelni a folyamatokat.

Ekkor jött az újabb pofon, a második negyedéves GDP adat, ami az idáig folytatott vudu gazdaságpolitika egyenes következménye minden meghatározó külső pénzügyi szakember véleménye szerint. Az elhibázott adócsökkentés, a hitelezések és beruházások visszafogása extra adókkal nem is vezethetett máshova.

Ezek után sokakban felmerül a kérdés: váltani kell?! De vajon mit lép a kormányfő? Hagyja veszni jobbkezét, vagy megelégszik pár államtitkár eltakarításával? Szeptember elejére ígérték a konkrétumokat az újabb megszorításokról, de a nadrágszíj további összehúzását hitelesebb lenne mással elvégeztetni, aki mellett Matolcsy csendesen visszavonulhat valamilyen számára kreált különleges főtanácsadói pozícióba.

A fenti elgondolással csupán az a baj, hogy keményen benne vagyunk a jövő évi költségvetés tervezésében. Nem lehet csak úgy leemelni egy szakembert a polcról, hogy: Tessék fiam, ez a feladat, pénz nincs rá, oldd meg! Feltehetőleg csak olyan szakértő jöhet számításba, aki már rendelkezik valamiféle kormányzati, költségvetési, államigazgatási tapasztalattal. Ebből a szempontból pl. Oszkó Péter sem lett volna ideális választás Bajnainak, ha előtte nem épp ők dolgozzák ki a reformszövetségben a később általuk nagyrészt meg is valósított programot. Most viszont ilyen átfogó kilábalási terv nem ismert.

Járai Zsigmond egy ideje elment biztosítózni, a miskárolt költségvetési tanácsban és az MNB-nél ott ül Simor feje felett, magánnyugdíj-pénztárat vásárol (megjegyzem, már csak emiatt is bízhatnak az Alkotmánybíróság határozatában a megmaradt tagok, hisz a saját emberüket nem fogják kigolyózni a fiúk). Tehát ő kiesik a sorból.

Varga Mihály, aki pont Járait váltotta a pénzügyminiszterkedésben, kézenfekvő megoldás lehet. Ha a tavalyi csontvázas ámokfutását nem tekintjük, épp ideális lehet a pozícióra. Kérdés, a miniszterelnökség jelenlegi államtitkára, a Fidesz-alelnöke akar-e az új Bokros Lajos lenni?

Chikán Attila épp most kritizálta a kormány intézkedéseit, hozzátéve, hogy hosszú ideje már nem számítanak a tanácsaira. Ezért a volt miniszter, jelenleg rektor nem valószínű, hogy a befutók között lenne. Valaki más talán a Corvinus Egyetem tájékáról?

Bod Péter Ákos például rendelkezik a szükséges tapasztalatokkal. Miniszter, jegybankelnök is volt a kilencvenes évek elején, majd főtanácsadó, egy pillanatra lehetséges miniszterelnök-jelöltként is felmerült a neve. A tanszékvezetői székét most újra miniszteri bársonyszékre válthatná a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével idén kitüntetett szakember.

De ott van még Surányi György is. A Bajnai kormány alakulása előtt a többszörös jegybankelnök neve is felmerült az utódok között, aki a Fidesz támogatásától tette függővé a felkérés elfogadását. Akkor nem kapta meg a bizalmat a jelenlegi bankvezér, de őt inkább Simor András lehetséges utódjának tartják az MNB élén.

Ha már bankvilág, mindenképp meg kell említeni Csányi Sándor nevét is. Egy ideig az Mdf átvételét tervezte, de csúnyán felültették (kijátszották?) a közismert lehallgatási botránnyal. A leggazdagabb magyarok egyike talán túl nagy falat lenne egy megszorításokat levezénylő miniszternek, valószínűleg túlnőne a munkaadóján. Márpedig önmaga kihívóját senki sem akarja helyzetbe hozni.

Az Otp első embere után Hernádi Zsolt nevét se felejtsük el. Időről-időre felbukkan a távozásának híre, de ebben inkább a Mol elnök ellenségei, mint a barátai érdekeltek. Ráadásul korrupciós ügyekbe is keverte a horvát sajtó, ezért sem valószínű, hogy hirtelen INA-ba szállna a bátorsága és otthagyná gazdasági főművét a bizonytalan politikai életútért.

A legmeglepőbb választás talán Simicska Lajos lenne. A Fidesz gazdasági guruját már az első Matolcsy korszakban kipróbálták az adóhatóság elnökének szerepében, de nem volt hosszú a karrier. No meg ki tudja, mi van az ellenzék fiókjainak mélyén, amik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy felszínre kerüljenek.

Ne feledkezzünk el a szocialista korszak alatt kiebrudaltakról: Szász Károly egy Otp-s kitérőt követően azóta ismét a pénzügyi felügyelet elnöke lehet, míg Mellár Tamás, a Statisztikai Hivatal korábbi vezetője mostanában inkább a kormányt kritizálók közé tartozik. Szóba jöhet még a Nemzeti Bank volt ügyvezető igazgatója, Hamecz István, aki jelenleg az Otp alapkezelő elnöke. Ő már tavaly, a Heti Válasz oldalain is hangoztatta költségvetési elképzeléseit.

S végül de nem utolsó sorban egy fiatalt még megemlítenék, habár Oszkó óta tudjuk, a kor nem számít: ő Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató irányítója. Habár sokszor kritizálta a kormány intézkedéseit, elszántsága és jelenlegi "bizalmi" pozíciója mellette szólnak.